Árképzésről röviden

Gyakran tapasztalom, hogy a párok soknak találják a fotósok tiszteletdíját.

Mindenek előtt fontos tudni, hogy az árak nem amiatt ilyen mértékűek, mert “húzzunk a kaszán, hiszen ez egy esküvő“.

Az minőségi képek elkészítéséhez közel sem elég a boltban megvásárolt fényképezőgép és a mutatós objektív. Amennyiben a fényképezőgép értéke határozná meg a jó képeket, ugyanez a logikai sor elegendő lenne ahhoz, hogy egy kiváló minőségű kerámia főzőlap és egy kukta megvásárlásával már képesek legyünk elkészíteni a világ legfinomabb töltött káposztáját.

Az igényességet vegyük alapértelmezettnek,...

…és nézzünk egy pár szempontot, mi az amitől szerintem elégedettek lennétek:

• A fotózásra szánt idő legyen nyugodt, de pörgős.
• Készüljenek olyan képek, amik bőven túlmutatnak egy “haver” által készített képen.

• A fotós folyamatosan instruálja, pózoltassa a párt.

• A konzervatívabb képeken felül készüljenek egyedi (spontán) hangulatú képek is, amelyek tükrözik a pár egyéniségét.

• A fotózás ideje teljen jó hangulatban és feszengés mentesen. …még a vőlegény számára is.

Ezekhez nélkülözhetetlenül meg kell megfelelnie a bizalmatokat élvező szakembernek:

Utómunka, azaz varázslat a gépházban:
Kezdjük mindjárt az egyik legerősebb árképző szemponttal.
A telefonoknál megszoktuk, hogy  egyből sima arccal kapjuk a kész terméket, de valljuk be, ha kicsit nagyobb méretben nézzük, egyből láthatóvá válik, hogy a retusáló programok eléggé nagy minőség toleranciát követelnek tőlünk. A vizuális kommunikáció változásával (szándékosan nem fejlődést írtam) elengedhetetlenné vált a képek retusálása, de főképp manipulálása ahhoz, hogy ebből a képből ez legyen. Ehhez képenként hozzávetőlegesen 45 – 180 perc munkaidőre van szükség. Ez azt jelenti, hogy a fényképezést követően, miután elköszöntünk egymástól, még hozzávetőlegesen egy hetet kell a képek kezelésével foglalatoskodni.
Amennyiben a valós ráfordított nettó munkaórát elosztjuk a csomagok árával látható, hogy a kapott óradíj közel sem annyira nagyvonalú mint azt elsőre gondolnánk.

A változtatások képenként akár több órás utómunkát is igényelhet.

Talán ebből elég is, és nem kell rabolnom a figyelmeteket a tanulásra és a felszerelésre költött összegek megtérülésére,  szervizelésre illetve a technikai változásokhoz való felzárkózáshoz szükséges fejlesztési alap megteremtésének szükségességére.

Fényképezőgép technikai ismerete:
Gépünk minden tulajdonságát  ismerni kell, és annak a korlátai között maradni. A helyszíni kísérletezés nem csak amatőr hiba, de időigényes is. Amit Ti fizettek meg.
A fényképezőgépek automatikája alkalmatlan szélsőséges fény és mozgás viszonyok megfelelő kezelésére. Tanulatlan fotó(zgató)sok számára a megúszásra alkalmas, de Ti nem a maximumot fogjátok kapni.

De mit is kaptok még a csomag árért:

Pózok ismerete:
Legtöbben nem a kifutóról vagy a modelliskolából érkeztek. Többnyire nincs gyakorlatotok, hogy miként kell és lehet mozogni egy kamera előtt úgy, hogy a képen az jól nézzen ki. Nem titkolom, legtöbbször azzal találom magam szemben, hogy hiába a gyönyörű ruha, smink és haj… az önbizalom hiányából fakadó feszültséget kell mindenek előtt leküzdeni.  A fotósnak a lehető legrövidebb idő alatt fel kell mérni, a kondíciótokat, és azokat a képstílust, ami veletek leginkább azonosulni tud.

Ehhez rengeteg pózt kell ismerni, amit a világon mindenfelé oktatnak Wedding Poses – Photographer WorkShop -okon. Ezeknek a gyakorlása megkerülhetetlen. Én még egy tangó tánciskolába is beiratkoztam, hogy az igazán romantikus pózokat és főképp azok technikai részeit alaposan tanulmányozhassam. Bátran állíthatom, hogy termettől, hajlékonyságtól és magasság különbségtől függetlenül bármilyen párt órákig tudok együtt mozgatni anélkül, hogy unalmassá válnának az alkalmazott pózok, és kínosan érezné magát bármelyik résztvevő. …a tartalom feltöltés alatt…

Modell kommunikáció:
Az egyik legszörnyűbb és a leginkább szakmaiatlan mondatok közé sorolható, ami egy fotós szájából elhangozhat, hogy “Na, csináljatok valamit…”.

A fotósnak alapvető feladata, hogy tudjon pózoltatni. Esküvő esetén nem mentség, hogy még kezdő. A tapasztalatlan fényképésznek a párok fotózásán kell megszereznie a magabiztosságot.
A párok túlnyomó többségben nem rutinos modellek. Ennek eredményeképpen a fotózáshoz feszülten és gátlásokkal teli kezdenek hozzá. Ez nagyon rosszat tesz a képeknek is.

"A kikényszerített mosoly a képen csak vicsorgás"

Ahhoz, hogy akár egy molettebb menyasszony és/vagy férj őszintén élvezze a fotózást, és ez a legszebb képeket eredményezze nincs mese, …kicsit pszichológusnak is kell lenni.
Részemről ezt úgy oldom meg, hogy az elején könnyebb, általánosabb, ha úgy tetszik biztonságosabb pózokat instruálok. Egy-egy képet megmutatok a párnak, amiből láthatják, hogy “tyűűűhaaa”.  Rengeteget segítek. Pillanatok alatt észre kell vennem, hogy kit mi zavar leginkább magában, még akkor is ha nem meri elmondani. Ééééén bizony kimondom, és ott rögtön meg is mutatom azt a pózt, amivel már mindannyian elégedettek leszünk. Ha pedig valóban kényes a téma, egyszerűen kihagyjuk. Ezért cserébe hamar bizalmat, nyerek és onnantól kezdve nagyon könnyű dolgunk van. Előkerülnek a valódi nevetések és az igazi élő spontán pillanatok.